Megvolt életünk első pocakon kívüli vonatozása, ami elég kalandosra sikeredett.
Tegnap elindultunk otthonról a nagyszülőkhöz, apu felvitt minket BP-re, gondoltuk veszünk jegyet a legközelebbi ic-re, és kész. Csakhogy nem volt jegy egyetlen ic-re is, így némi tanakodás után elindultunk egy gyorsvonattal, ami eleve másfél órás késéssel indult. A vonat dugig volt, kabinban utaztunk, meleg volt és hosszú út elé néztünk. Bercel azonban felülmúlta minden várakozásunkat. Végig nagyon ügyes volt, nem nyűgösködött és nem sírt. Játszott és szórakoztatta a többieket. Nagyon aranyos volt. Nézelődött, beszélgetett, hol állt, hol ült, hol itt hol ott. Nagyon büszkék vagyunk rá!:))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése